Kényeztetés:
Egy pillanat alatt elvarázsolt. Nem is volt sok időm elmerülni az elém táruló valóságban, mert amint az ajtón beléptem, belém hasított a felismerés, hogy a csokrot az autóban felejtettem. Úgyhogy eddigi legnagyobb lúzer belépőjét adtam elő, aminek keretében megkértem, hogy legyen kedves majd még egyszer beengedni, mert nekem most lesz még egy utam. De amit ez alatt a belépő alatt megtapasztaltam, az arra késztetett, hogy a méltóságom megtartása mellett felvehető legnagyobb tempóban tegyem meg ismét az utat az autó és a lakás között. Lehet, hogy Luna is észrevette, hogy nem a normál sebességgel hagyom el a helyszínt, mert az ajtóból még utánam szólt, hogy „De nehogy megszökj!”
Visszaérve kezdődhetett végre az ismerkedés. Nem is akárhogyan! Luna már olyan szettben várt, amire vágytam, és meg is írtam neki – fehér body, amin egy átlátszó kis fehér lepel szerűség gondoskodott arról, hogy izgató homályban tartson bizonyos fontos részleteket. Nagyon jólesett ez a figyelmesség Lunától. Az ajtóba másodszor belépve egy öleléssel szerettem volna kicsit lenyugtatni magunkat, de nem sikerült… mert az ölelésből bújás lett, a lenyugtatásból pedig olyasfajta izgalom, amiben már régen nem volt részem. Ahogy Luna hozzám simult az arcunk is közel került egymáshoz és a kis puszik után már csak arra eszméltem, hogy valami isteni csókban forrnak össze ajkaink. Ilyen hosszan, izgatóan, érzékien, változatosan szerintem még álmomban sem csókolóztam. Pláne nem ilyen bomba nővel! Talán kamaszkoromban fantáziálhattam ilyesmiről utoljára, ami most megvalósulni látszott. Kértem, hogy harapjon meg, mert nem tudom, hogy álmodom-e, erre gyengéden beleharapott az ajkamba, amiből egy újabb abbahagyhatatlan csók született. Ekkor még egy métert sem haladtunk az előszobából, de egy mozdulatnál az addig a félvállamra vetett hátizsák lecsúszott és erre a jelre szétválva indultunk a szoba felé. A csóktól megszédülve bolyongtam a kis fehér ruhás tündér nyomában valami hosszú folyosón a tetthelyre.
Kicsit örültem is ennek a szünetnek, amíg zuhanyzáshoz készülődtem, mert reméltem hogy lesz egy kis időm feldolgozni ezt az élménycunamit, amit a Lunával töltött első tíz perc jelentett. Mire visszaértem a zuhanyból, a kis lepel már a szobainason pihent, Luna pedig a kis body-ban állt a masszázspad mellett. Addigra haját összefonta, így Luna gyönyörű arca méginkább érvényesült és ellenállhatatlanul vonzott, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Karjaimba zártam, és lágy csókok közepette kezeim elindultak arra a területekre, amiket eddig lepel fedett. Hihetetlen jó érzés volt hibátlan bőrén végisimítani a kezem. Szerettem volna ennek a sima, feszes bőrnek minden négyzetcentiméterét megcsókolni és a masszázspadra rogyva a nyakával került a szám azonos magasságba. Számmal kezdtem felfedezni az apró kis részleteket, a kulcscsontját, az állkapcsának alsó részét, kecses nyakát, amit fejét oldalra hajtva kínált csókra. Eközben arra lettem figyelmes, hogy a body vállpántjából kibújtatta vállát és elkezdte lefejteni magáról a kis ruhát, felfedve előttem az addig csak a csipkén át érzékelt tinilányos melleit. Kértem, hogy akkor feküdjön fel a padra, hogy új szempontból közelíthessek a kis élszerként kezelt testéhez. Alig tudtam betelni a látvánnyal. Először csak kezemmel simogattam az eddig ismeretlen területeket, feszes hasát, combját, majd végigcsókoltam ezeket az apró részleteket. Kezeim, kalandozásuk közben egyre gyakrabban kanyarodtak az akkor még body által fedett szemérme irányába, mígnem megfejtve a kombinációt, kigomboltam és kiszabadítottam punciját, ahova legszívesebben beköltöztem volna. Ha izgató volt csókolózni vele, akkor nem is tudom milyen szavakkal lehetne leírni a combjai között eltöltött idő okozta élményt. Biztos vagyok benne, hogy ez számomra sokkal izgatóbb volt, mint Lunának, de fel-felpillantva örömmel töltött el a látvány, ahogy szemét lehunyva, karjait a feje mellett pihentetve tárulkozik ki előttem. Majd az egyik talpát a vállamra tette kissé jobban megemelve csípőjét és nagyobb teret engedve nyelvem játékának. Volt egy pont ezután, amikor egy örömhullámot véltem felfedezni a testén, kezét a fejemre tette pihegett és én amilyen lassan csak tudtam elszakadtam ajkaitól.
Ezután egy kicsit még a maszatos számra is kaptam csókokat, majd ő kezdett el engem kényeztetni. Pont ugyan azzal a figyelmességgel, érzékiséggel, lágysággal, ahogy eddig fordult felém. Kis barátom olyan kényeztetésben részesült, hogy a gazdájának még most is fülig ér a szája, és felmegy a pulzusa, amikor ezekt a pillanatokat felidézi. A tükörben egyébként minden részletet kényelmesen lehetett követni, ahogy húsos ajkai szánkóznak a rúdon, majd a makkomat lágyan körbeölelve eltűnteti azt. Volt, hogy csak nyelvével kényeztetett, kezével inkább csak irányban tartotta a szerszámot. Minden lágyság és lassúság ellenére olyan hévvel és hirtelenséggel tört rám a mindent elöntő kéj, hogy majdnem kapituláltam, de az artikulátlan nyöszörgés szerű „cs cs cs ssss,ss” hangjaimat dekódolva az utolsó pillanatban megmenekültem. Kis pihi után persze újra kezdte az egyszer máj majdnem befejezett „munkát” és ilyen előzmények után már én sem bírtam sokkal tovább – megadtam magam, s a gyerekekkel hadba lőttem magam.
A tisztogatás után mellém feküdt, átkarolt kézzel lábbal és hallottam, ahogy édesen szuszog a fülembe, miközben ajkát az arcomon éreztem folyamatosan. Így simogattam még és amikor már értelmes szavakat is tudtam formálni, akkor beszélgettünk is, de az idő könyörtelen és legyőzhetetlen ellenfélnek bizonyult. Kedvesen először szavakkal terelt a fürdő felé, majd leszállt a padról és kezembe nyomta a törölközőt. Én nem sejtettem, hogy egy ezek után még érhet újabb meglepetés, de csak mikor kinyitotta előttem a szoba ajtaját láttam először meztelenül hátulról. Illetve a body maradéka ott díszelgett a derekán, de fenekét szabadonhagyva. És akkor már sokadszor estem ámulatba azon a délelőttön, mert ilyen gömbölyded formákat még sosem láttam élőben. Ha addig nem az motoszkált volna egyfolytában a fejemben valahol a háttérben folyamatosan, hogy foglaljunk már újabb időpontot MOST AZONNAL, akkor itt biztosan elindult a volna a gondolat. Sajnos azonban a naptárban még csak a betelt oldalak láthatók, úgyhogy fájó, de reményteli búcsú után csak bambán ültem a kocsiban és nem mertem elindulni. Nem vett rá a lélek, hogy ezt az álmot a város forgataga szétszabdalja, és abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán elég józan vagyok-e ahhoz, hogy becsatlakozzak a 4 kerékkel földön gurulók közé. Egy bejövő hívás viszont helyettem döntött, muszáj voltam a munkás hétköznap forgatagába visszarázódni. Azóta dédelgetem ezt a tökéletesre sikerült illúziót, amit bármikor újra hagynám, hogy megrészegítsen és elsodorjon.
