Az az igazság, hogy Lunácska már elég régóta benne volt a táncrendemben, köszönhetően a róla született jó beszámolóknak, meg egy kedves kolléga ajánlásának, de hát hozzá bejutni csak hosszó várólistával lehet. A népszerűség átka, ugye. Így történt hogy szeptemberben kértem pár napos határidővel VTR időpontot hozzá, amire meg is jött a válasz, hogy talán novemberre van még szabad időpont…nem volt mit tenni, mint módosítani a randit és imádkozni, hogy ne jöjjön közbe semmi, ne legyen senki beteg, ne üsse el a pécsi gyors és ne felejtsem el a dátumot (amire hajlott koromra való tekintettel volt azért némi esély). Lunácskának annyi kérése volt, hogy a randi előtt hívjam fel, mert a VTR mellett azért hallani szeretné a hangomat is, ami teljesen természetes, tehát így is tettem.

A címet a VTR bejelentkezés visszaigazolásakor megkaptam, nagyjából sejtettem is, hogy merre lehet Lunácskával találkozni és nem is csalódtam az elképzelésemben. Helyileg a Puskás (meg a Papp László) Aréna tőszomszédságát kell belőni, onnan csak egy macskaugrás. A közvetlen közelben sok szabad (fizetős) parkoló van, bár este figyelni kell, mert az utcában a helyi lakosok elsőbbséget élveznek. A Hungária-Stefánia kereszteződés szinte bármilyen tömegközlekedéssel elérhető, még sárga busszal is, nem nagy kihívás az odajutás.

A pontos cím tehát adott volt. A ház egy újabb épület, előle hívtam fel Lunácskát a bejutáshoz szükséges kódokért, amiről kiderült, hogy csak egy számot kell megjegyezzen az ember. Ennek örültem (hajlott kor, stb.) és felhussantam a megadott ajtó elé. Ami rögtön nyílt is. Lunácska pedig mögötte elbújva várt rám.
A lakás nekem tetszett, bár egy kisebb labirintusban kell eljutni a tetthelyhez. Komolyan, kifelé biztos eltévedtem volna, ha Lunácska nem kísér ki az ajtóig. A szoba pont jó méretű, egy masszázspad és egy matrac is van benne, meg persze valami kanapé-szerűség, amire le lehet tenni a ruhát, meg egy kisasztal. Az előre bekészített boríték is oda került azonnal. A szobában hőség volt (nehogy megfázzak, minő figyelmesség). Mivel Lunácska nagyon-nagyon tetszett már a fogadó bodyjában is, így egy villámgyors vetkőzést követően és a jó nagy törölköző magam köré tekerése után átballagtam a szomszédos fürdőbe. Zuhanyfülke van (ezt jobban komálom, mint a kádba mászást), tusfürdők a polcon, szájvíz a mosdó fölött. Mindent megtaláltam ami kellett a tisztálkodáshoz és már mentem is vissza.

Az van, hogy már a kolléga ajánlása után elképzeltem Lunácskát és nem is csalódtam. Már a szobába lépésem után a karomba dőlt és úgy csókolt, mint egy régi szerető. Isteni finom csókok voltak ezek, nem hipphoppuszik, hanem mély, szenvedélyes csókok. Csoda, hogy a fürdőszobába távozásom után minél hamarabb vissza akartam menni hozzá?
Egyébként egy végtelenül kedves, mosolygós lány, olyan, aki rád néz és véged van. Könnyen lehet vele beszélgetést kezdeményezni, igazi jó fej fiatal lány. (Kár, hogy nem harminc éve találkoztunk, bár akkor ő még nem is volt)
Ami a testi adottságait illeti, egy karcsú, jó alakú, bársonyos bőrű lány, kellemesen kerek popsival, marokba illő méretű mellecskékkel, peckessé varázsolható bimbókkal és simára borotvált puncival. Ilyen barátnőről álmodik az ember, most meg ott állt előttem élőben, még a bodyban, de már nem sokáig.

Másfél órára jelentkeztem be és azzal a tervvel érkeztem, hogy masszázsra itt nincsen szükség. Ezt Lunácska is elyeselte, ezért a masszázspadot gyakorlatilag ki is hagytuk a pettingből. Inkább leheveredtünk a matracra, simogattuk egymást, csókolóztunk, egyszóval jól éreztük magunkat egymással. Ezt a fejezetet ezért nem is szeretném túlragozni, inkább térjünk rá a levezetés részre.

Mert innentől fogva egy hosszú, elnyújtott levezetés vette kezdetét. Már a kölcsönös simogatás során beköszöntem a hetyke mellecskéknek, pedzegettem egy kicsit a pillanatok alatt keménnyé váló bimbókat, ezt a tevékenységet aztán később is folytattam. Aztán hogy, hogy nem lassan leküzdöttem magam a combok közé, hogy megkeressem Miss Borsószemet és közelebbi ismeretségbe kerüljek vele. Jelentem, otthon volt. Elég sokáig beszélgettünk, ezt Lunácska néhány halk nyögéssel díjazta, főleg, amikor (az előzetes kívánságlistában foglaltak szerint) az ujjaimmal is felfedeztem Lunácska rejtett bájait. Kellemesen telt az idő, az izgalom lassan tetőfokára hágott, mígnem érezhetően megérkezett a Nirvána expressz és Lunácska fel is szállt rá. Hihetetlen bájos, ahogy élvez, nekem feldobta a napomat, hogy elvihettem a semmi és a valami határára. Aztán kisvártatva, érzékelve, hogy még szeretne tovább ott lenni, tovább kényeztettem és ismét sikerült eljuttatnom a csúcsra.
Pihegett, amikor mellé bújtam és csókolgattam, ahol értem.
Kis idő múlva, a vérnyomás és a pulzus normálissá válása után hanyatt fordított és most ő költözött le James úrhoz, aki már érdeklődve várta a soron következő történéseket. A megsemmisítésem kézzel-szájjal, finom mozdulatokkal kezdődött, majd a forróbb pillanatok elérkezésekor már csak szájjal-nyelvvel folytatódott, nem kihagyva a csatolt részeket sem. Nagyon jólesett a kényeztetés, közeledvén a tűzijátékhoz úgy döntöttem, hogy inkább ezt a csodálatos lánytestet pocsékolom össze. Lunácska helyeselt, én feltérdeltem és locsoltam és locsoltam, mint Suba Pista Húsvétkor…
Hejj de jólesett… Annyi erő maradt még bennem, hogy Luna mellé rogyjak egy hörrenéssel, majd karjaimba véve a lányt elméláztam azon, hogy az élet milyen szép.
Még beszélgettünk egy keveset, de óhatatlanul eljött az idő, hogy visszamenjek a fürdőbe és lemossam a nyomokat.

Az adatlapon megadottak teljesen fedik a valóságot, és megfejelhetők némi extrákkal, mint például az ujjak használhatósága, vagy a végkimenetel szájba történő kivitelezése. Ezt az egyeztetések alatt mindenképpen illik tisztázni a későbbi félreértések elkerülése érdekében. Én is így tettem, eszerint került a borítékba a tiszteletdíj. Mindent megkaptam, teljes elégedettséggel távoztam.

Azt mindenképpen előrebocsátom, hogy Lunácskát kihagyni nem szabad. Hosszú a várakozás a bejutásra, de minden másodpercet megér az élmény, amit a végén kapsz. Vén kandúr létemre is teljesen elvarázsolt ez a szemtelenül fiatal csodalány, elég ha azt írom, hogy legyen bár többhónapos a várakozás, de elkezdem az újabb randi egyeztetését. Remélem, Lunácska még egy darabig velünk lesz és még végső elaggásom előtt meglátogathatom egy párszor.