Régi "szerelem" ő, és abban a kegyelemben élek, hogy én is a szíve egyik zugában lakozom, így a hihetetlenül zsúfolt naptárában is rendre talál nekem időpontot. Különösen úgy, hogy sosem jövök el tőle anélkül, hogy a következő találka időpontját le ne egyeztetnénk...:) Most is így adott/kapott pillanatig kellett a szokásos hónapot kiböjtölnöm, míg felcsöngethettem a Vivi-menyország kapujában. VTR-en azért még bejegyeztem, de az már csak a játék része.

Nekem - keletről érkezve a városba - kedvező a helyszín, és most is a reggeli dugók csúcsa után érkeztem, így idegbaj nélkül várakoztam, kávézgattam a közelben, mielőtt az épülethez sétáltam volna. Busz, villamos, kis földalatti emberi időszámításon belül jár a környéken, azzal sem lehet gond a Valhallába jutni. Parkolás fizetős, és általában van is pár szabad hely a ház/blokk körül.

Idős épület, kopottas lépcsőház, fél-körfolyosós megközelítés a szépen felújított, patyolattisuta lakásba jutás előtt. Benn két(?) masszoba, és zuhanykabinos fürdőszoba áll a vendég szolgálatára. Vivi nem egyedül rendel, de a logisztika tökeletes, a másik lány vagy vendége jelenlétéről pár apróbb hangtól eltekintve még sosem tudtam. Nyilván ők is olyan halkan élvezkednek, mint mi szoktunk...:) A fürdőben minden szükséges felszerelés bőven rendelkezésre áll, a kis szobában pedig kis fotelba vagy a szobainasra kerülhetnek a gönceim. Én a fotelba pakolok, a nedves törölközőm meg megy a meleg radiátorra. A padlón lepedőzött tatami vár, a még kellemesebb hőmérsékletről egy kiegészítő fűtőtest gondoskodik. Kellemes félhomályban lehet összebújni, és az utca esetleges zaját sem hallom soha....másra figyelek, míg itt lehetek.;)

Lehet erről a lányról újat írni? A soknév alatt, amióta ismerjük egymást egy alkalom sem volt, amikor ne állt volna el a lélegzetem, amikor a szemébe nézek, amint érkeztemkor az ajtó mögül rám mosolyog. Gyönyörű arca szlávos vonásaival igéz, szeme csillogása betölti a teret. Haja picit más, mint sokáig volt ( tán sötétebb, tán rövidebb, tán más fazonú...ki tudná pontosan megmondani?), a szokott módon választott hosszú egybenruha most kék, de szinte mindegy is, mert csak a szemét bámulom. No meg csípője ringását, kerek feneke görbéit, ahogy bevezet a szobába. Ott már szembefordulva velem áll elém, hogy először megcsodálhassam mesés alakját, arca és kerekded mellei szépségét, és az első csók közben már hozzám simulva érzem teste ruganyosságát is. Vállaiba lejtő nyaka vonala minden alkalommal térdremegtető gyönyörűség számomra.

Ez a programelem ezúttal kimarad, de biztosíthatok mindenkit, hogy szép partnerem ügyes és lelkes masszőz is, ha a vendége úgy kívánja. Korábban többször élvezhettem már áldásos terápiáját is, ha éppen valami nyűgöm volt. Nem utolsó sorban izgalmas folyamat, ahogyan a masszázaból olyankor átfolyik a játék az erotikus kényeztetésbe.

Vivivel egy randi a találka leszervezésétől az ajtóban csókkal elbúcsúzásig egy hónap időtartamú kényeztetés. A lakásba lépés után puha fogadó-csókot váltunk, aztán a szobában már hosszabban örülünk egymás ajkainak, én pedig alig várom, hogy a fürdőből visszatérve újra csókolhassam, simogathassam őt. Egykor, az A. utcában mindig a tatami mellett meztelenül állva várt, az a kép van mindig előttem, ha rá gondolok. Újabban ruhában áll elém, s én meztelen valómba próbálom belesimítani őt, ahogy állva csókolózunk. Sokáig, ha kedvünk tartja, mert úgy tűnik, hogy imádjuk egymás ajkait. Is. Aztán persze elindulnak kezeink, de én vissza-visszatérek meseszép arcát simogatni, miközben ő már ágyékom felé kalandozik kezeivel. Ruhája vállrészét lehúzom felkarjára, így már nézhetem, érinthetem szép melleit is tenyeremmel, majd vágyam égbe szöktével a fején áthúzva lecsupaszítom gyönyör-nimfámat. Picit beleszédülök minden alkalommal a szépségébe, talán ezt érzi meg a drága, mert tüstént a tatamira heverve húz maga után, maga-magára simítva öregecske korpuszomat. Ezek azok a pillanatok, amiért a magamfajta kéjencek élnek. Régi időket idézően ágaskodó himtagomat vénuszdombjára fektetve könyöklöm felette és csókolom, mint akinek ez az utolsó alkalma ilyen édes, puha, izgató csókokat kapni. Izgalmunk szépen kúszik felfelé, ő édes sóhajjal fog rá rudamra, ahogy kissé elmozdulok, s látom a szemében a magamét, szinte hallom a gondolatait, hogy ha nem itt és most, nem így lennénk ebben a helyzetben, hát az Isten sem mentene meg bennünket egy valódi szeretkezéstől. Ezzel a vágy-álomképpel nézek a szemébe pár pillanatig, majd ajkairól nyakára, mellein át a feszes hasára vezetem csókolgató ajkaimat, hogy lejussak combjaihoz, az általuk óvott völgyhöz, ahol játszótársam gyönyörforrása rejtezik még összezárva ajkait, várva finoman kutakodó nyelvem törődését. Egyszerűen odavagyok ezért a csodáért! A lehető legfinomabban érintem először, szinte csak rálehelek, myálamat csöppentem nyelvem hegyéről a kincset rejtő dombocska tövére. Megrándul, felsóhajt kedvesem, combjait milliméterről milliméterre nyitva széjjelebb, hogy minél jobban hozzáférhessek immár saját örömnedveiben is fürdő szépségéhez. Ismerem már a reakcióit, most is hosszasan, finom és határozottabb nyelvjátékot váltogatva viszem őt előre, miközben élvezettel hallgatom, ahogyan egyre mélyebbről jövő hangokkal igazolja vissza, hogy jó úton haladunk. Szinte úgy tűnik minden alkalommal, hogy együtt "küzdünk" a csúcsra jutásáért, és egyszer csak valóban sikerrel járunk, mert heves zihálással, jópár görcsös összerándulással és fülemnek/lelkemnek hízelgő dícséretek suttogásával élvez hatalmasat Vivim. Ilyenkor tudom a dolgom, hozzá sem szabad érni hiperérzékennyé vált öléhez, hát szokásomhoz híven felfekszem mellé, combjainkat összefonva simulunk egymáshoz, s miközben ő lassuló lélegzetvétellel jön le a csúcsról én simogatom és puszilgatom arcát. Nekem is tetsző utójáték ez, szeretős varázslat, ami mindig hozzá tud még tenni a testi élvezethez. Már lélekben is a tatamira érve úgy néz rám ilyenkor gyönyör-partnerem, hogy legszívesebben a végletekig lelassítanám az időt, hogy ezek a pillanatok, érzések soha ne múlhassanak el. De az idő, mint tudjuk, még Hahó Öcsinek sem volt korlátlan, így a múlását azzal ellensúlyozzuk, hogy ezután én kerülök az étlapra...s kapom viszonzásul a kapható legcsodálatosabb franciás kényeztetések egyikét. Vivi ajkai olyan puhán és élvezetesen játszanak velem, mintha valóban szeretkeznénk és én forrón nedves hüvelyében járnék ki-be hímvesszőmmel. Elvisz egy idő múlva a csúcsra, hörögve-tekeregve adok ki magamból mindent, s ő addig tart ajkai között, amíg lelankadva el nem alélok szinte, s csak akkor szalad ki a fürdőbe az utódaimmal egy felfrissülésre. Én visszatértéig csak belesimulok a tatamiba, hatalmas szerencsémen - mármint, hogy összehozott a sors ezzel a lánnyal - lamentálok, s amint ismét mellém fekszik, újra csókoljuk, csókolgatjuk egymást, miközben jó szeretőkhöz hasonlóan megbeszéljük életünk aktuális, kis és nagy híreit. Eltelik szépen így a rám szánható ideje, hát darabokra szakadó szívvel, de boldogan és kielégülve szedem össze magam a távozáshoz, majd egy búcsúcsók után kilépek a földi menyországból a zord pesti novemberbe. Kezdődik az egy hónapos visszaszámlálás...;)

Pofonegyszerű, mint mindig. Az összeg ismert, én a találkánk előtti napon már lerendezem azt előre, így csak a kis szeretet-csomagomat adom át megérkezvén.

Vivi vágyaim örökös alanya, trónjáról letaszíthatatlan kedvenceim egyike, aki mindenben a tökéletes nőt személyesíti meg számomra. Hosszú évek óta járulok elébe amikor csak tehetem, s remélem, hogy ezt még jó ideig megengedhetem magamnak. Fürdök a szeretetében és betakargatom az enyémmel amíg lehet.