Régóta szemezgettem a képeivel, amelyek a "másik" oldalon találhatóak meg... Mindig volt jobb(?) dolgom, mint Naomit meglátogatni, bár talán egyszer már felhívtam érdeklődés jelleggel, hogy halljam a hangját és tájékozódjak a kondíciók felől... Na, de most egy egyeztetési (hmmm, ez is megérne egy kisebb beszámolót....) probléma miatt hirtelen kellett alternatív megoldást találnom a "görcseimre"...

Kiváló. Váci út védő zónája...vagy a Marina part előkertje...ahogy tetszik. Autóval, tömeggel (M3 és 15/105%210 busz(ok)), biciklivel, bármivel kiváló...parkolóhely autónak több, mint ahová a kerékpárt ki lehet kötni arra a rövid időre...

Új építésű, pár éves börtön feelinges csoda...a beruházói kapzsiság és a befektetési célú vásárlói kör minen-mindegységének egyik 12 egy tucat megtestesítője, szóval ha van is a háznak neve (mert divatos, hogyb legyen valami hangzatos Garden, Residence, Teras, Park és ezek permutációja, stb...) nem tudom, de nem is érdekes, mert mindegyik jellegzetesen jellegtelen... A lakás kicsi, de praktikus. Egy nappali, konyha előszoba kvázi egyben és egy háló, na meg egy kádas kis fürdő oszt jó napot, ja meg egy kertkapcsolatos terasz...

Hmmmm. A "másik" oldalon azért elég marketingesek a képek, még ha arccal is vállalja a szakmáját Naomi és hát az ottani objektívebb, értsd független hírforrások is tettek említést a képek és az aktuális valóság közötti eltérésre vonatkozóan..."felszedett pár kilót" volt talán az egyik ilyen esetre alkalmazott szófordulat jelen esetben is...Na, hát jó párat...na de ennyit...szóval szerencsére rutinosan(?) egy fél órára neveztem be... Naomival semmi baj nincsen, mert lelkesen ellátta a feladatát és hogy lelőjem a poént, nem volt vele gond, szóval sikerült a végén a lövés...:-))) Na, de brutál masszív lábakon áll és brutál nagy - elnézést - segge van...Utóbbit úgy fogalmaztam meg, hogy amikor hátulról és csakis onnan toltam Naominak, akkor két dolog jutott eszembe, az egyik, amit egy ismerősöm jegyzett meg egyszer, hogy ehhez (értsd a hátulról bevételhez) szerszámra is szükség van...másrészt, hogy a buszsofőrök érezhetik hasonlóan magukat, ugyanis a fenekébe kapaszkodás sokkal inkább annak a fesztávolságához közelített, mint egy Forma-1-es autó kormányához...Na, de előreszaladtam...

Gyors fürdés, majd utána a nappaliban egy kanapéágyszerűségen fekve találtam magam...lassan Naomi is kijött a kutyaelkülönítésből és egy kicsit leeresztette a redőnyt az udvar/kert felé néző nappali ajtón, de még így is maradt elég rés, hogy ki, illetve be lehessen látni, de engem nem zavart, sőt legalább valami extra izgalom, ha már a lány nem volt számomra túlzottan az...
DE becsületére legyen mondva, hogy nem volt finnyás. Azonnal kézbe, akarom mondani szájba vette a főszereplőt...úgy belekezdett a szopásba, mintha nem lenne holnap...na jó értem, hogy félóra az nem sok idő a szerelemre, de itt azért nem egy love story-ra készültünk egyik fél részéről sem...szóval folyamatosan lassításra kellett biztatnom, meg, hogy finomabban, ne olyan vadul, lágyabban csinálja... Azért közben megcsöcsörésztem a méretes melleit a szopás alatt. Amikor elég kemény lettem és már szinte fájt a gépies brutális szopás, akkor szóltam, hogy húzzunk egy védőfelszerelést és pucsítson be az ágy szélén, én meg az ágy mellett állva megpróbálom megpakolni a nagy kofferját...
Sikerült. Na, onnantól ment a "buszozás". Alig tudtam kapaszkodni, hogy nehogy hátra essek, mert a jó kapcsolódáshoz kicsit rogyasztanom is kellett, miközben előre, hátra pumpálnom és kapaszkodnom...
Összetett mozgáskoordinációs feladat volt, de megoldottam és rendesen megpakoltam Naomi kofferját. Szerintem még az is lehet, hogy Ő is élvezte, mert hangot adott neki és nyögött, valamint biztatott, hogy adjam neki az érzést, ne sajnáljam Tőle...
Így aztán egy hosszabb menet végén kapituláltam és telelőttem a védőfelszerelést, bizonyítandó, hogy a foglalkozás elérte a célját...

Előre, de ezzel nem volt gond. Első találkozás volt. Alapesetben jobban szeretem esemény után, egyébként pedig ahogy a kedves vendég(látó) parancsolja!;-)

Hmmm. Egyszer meg lehetett csinálni, de azért többször nem leszek ennyire szorult helyzetben...Meg tanulság, hogy ha azt mondják, hogy a képek inkább irányadóak, akkor azért gondoljam meg kétszer is, hogy érdemes-e ismeretlen kalandokba bocsátkozni. Fél órában elment vészmegoldásnak, de ennyi. Egy érdekes és különleges emlék, de volt már részem érzékibb, jobb, minden téren kielégítőbb kalandban is...szerencsére nem is kevésszer...de ezt ugye tagadni sem tudnám. Egy szó mint száz, nem volt rossz, csak nagyon más, mint amihez szokva vagyok...

Jóként küldted be... itt vacillálok mi legyen vele... átolvasom, ez inkább lehetne jobb.... még egyszer átfutom, hét véggül is a fő probléma a képektől avló eltérés, azon meg nem tud javitani, hagyom jóba, aztán még egyszer átfutom, de hát az orál sem volt az igazi.... és így tovább. Inkább lehetne jobb-ba teszem, mert a képek nagyon megtévesztőek, és valahogy figyelmeztetni kell erre a többi vendéget a besorolással is...