Oly sokan panaszkodtak, hogy Nikit nem lehet elérni. Gondoltam, fogjátok csak meg a söröm! ;)
Múltkor amúgy is olyan jól éreztem magam, látni kellett, hogy véletlen volt, vagy megismételhető (esetleg fokozható) - e a történet. Azt is szerettem volna megtudni, hogy akár több napra előre is tudunk-e egyeztetni.
A terv az volt, hogy szerdára, vagy csütörtökre beszéljünk meg egy randit.
Ehhez hétfőn próbáltam hívni. Kicsöngött, de nem vette fel.
Ellenben néhány perc múlva visszahívott (nem visszacsörgetett, hanem hagyta, hadd csörögjön, és várta, hogy felvegyem!) Kinyomtam a telefont, és egyből visszahívtam.
Meg is beszéltük szerdára a találkozót.
Minden nagyon könnyen, gördülékenyen ment.
Mindketten rugalmasak voltunk. :)

A lokáció nem változott, ide zömmel beilleszteném a legutóbb írtakat, néhány frissítéssel.
Krisztinaváros egyik régi építésű bérháza, kicsit inkább a Déli pályaudvarhoz, mint a Széll Kálmán térhez közelebb.
A közelben élek, könnyű volt megtalálni.
Az utcának azon a részén épp nincs semmilyen BKV járat, de "5 perc séta" sugarú körben villamos, busz, metró, és vonat is van!
A parkolás fizetős zóna, és több üres helyet is láttam.

A lakás is ugyanolyan, barátságos, otthonos, jól felújított.
Mivel most egyedül fürödtem (villámgyorsan), ezúttal jobban meg tudtam figyelni a fürdő részleteit.
Modern zuhanykabin, előtte pedig légbefúvásos hősugárzó fújja a levegőt, részben, hogy a helységben eleve meleg legyen, másrészt pedig hogy a kabinból kiszálló személy ne érezze hűvösnek a testfelületéről párolgó nedvességet, mely hőelvonást okozhatna.
Ezúttal én választhattam számos tusfürdő közül, valamint szájvíz közül, amihez kis műanyag pohárkák is elő voltak készítve.

Niki még mindig szupercuki, barátságos, kedves, barátnős szép lány.
Haja továbbra is eszméletlenül hosszú (A végéből le lett vágva két ujjnyi) vörösesszőke.
Testhez feszülő fehér felső, és pink nadrás, alatta ugyanolyan színű fehérnemű (Melltartó, és kivágott bugyi)
Egyetlen ékszere egy pár fülbevaló volt.
Lábujj és kézkörmei ezúttal pirosra voltak festve.
Új olvasók kedvéért:
Bőre mint a selyem, színre pedig az alabástromhoz van közel. A cicik ruganyosak, feszesek, gyönyörűek, imádnivaló rózsaszín bimbókkal hívogatnak kényeztetésre, amit Niki mindig lelkesen fogad.
Nincs sem tetova, sem testékszer, minden tökéletesen természetes.
Nagyon jó alakja van, bevallása szerint most nincs jó formában, de én azt hittem volna, hogy edzésben van.
Arca kedves, mosolygós, diszkréten sminkelve, szemei gyönyörű kékek (még mindig), és mosolygósak.

Próbálok nem túl érzelgős lenni, és tárgyilagos maradni, de az élmény egészen magával ragadó volt, ezért bocsássátok meg, ha nem mindig sikerül.
Amikor megérkeztem, az ajtó már nyitva várt, bementem, ő az ajtó mögött nagy mosollyal várt.
A beszélgetés fonalát nagyjából ott tudtuk felvenni, ahol legutóbb abbahagytuk, emlékezett mindenre.
Bekísért a szobába, ahol elkezdtem lepakolni a cuccom, és átadtam neki egy kis meglepetést (eper).
Ő pedig hozzámlépett, megcsókoltuk egymást (otthonról már szájvízet használva jöttem el, hogy ez ne lehessen akadálya semminek), és miközben vetkőztem, hozzám simult, símogatta karomat, mellemet, csókolgatott, miközben az elmúlt hónap történéseiről beszélgettünk.
A rend kedvéért gyorsan elrohantam tusolni, visszaérkezve pedig a szoba közepén találkoztunk újra. Ismét csókok, összesímulások, és én kezdtem őt vetkőztetni.
A melltartó levételéhez megfordult, és ahogy kicsatoltam, fenekével egyből hozzám símult, miközben én átöleltem, nyakába csókoltam, és símogattam, ahol értem.
Az ágyon folytattuk.
Azt hiszem, a hangulatát a találkozónak ez a bevezető rész jól visszaadja, végig így zajlottak az események, ezért inkább címszavakban kiegészíteném a tényszerű megállapításaimmal.
Igyekeztem új dolgok irányába terelni az események sodrát, olyasmik felé, amik múltkor kimaradtak.
Így először 69-ben kényeztettük egymást - meglehetősen hosszan és változatosan, majd egy (miattam) meglehetősen rövid lovaglás következett, mondjuk ki, nem bírtam a tempót. (Természetesen gumiban) Ezzel együtt egészen addig így maradtunk, amíg teljesen le nem nyugodtam, ölelkezve benne maradtam.
Letisztogatott, majd kicsit összebújtunk, ezt követően masszázst ajánlott, de én nyalni akartam, látni és érezni, ahogy élvezi. Később hatalmas viszonzást, és folyamatos dicséreteket kaptam érte.
Az újabb összebújást kis eperevéssel (és egymás etetésével) szakítottuk meg, (itt is folyamatosan puszilkodtunk, és csókolóztunk), majd a nassolás után ismét én kerültem fel a menüre. :)
Amikor ennek következtében ismát harcra kész lettem, ezúttal szemből, missziben szeretkeztünk, így jól láthattam és csókolhattam őt. Közben előbb az egyik, majd másik lába is a nyakamba került, és mivel közledett az újabb orgazmus, kértem, hogy szájjal fejezze be.
Előbb mellkasa fölé térdeltem (Ő javasolta, mintha sejtette volna, hogy nekem ez az egyik kedvencem), és így tettem a szájába (miközben ujjaztam), majd váltottunk, és szemből izgatott kézzel, és szájjal. Nagyon barátnős, és egyben mégis pornós volt a végkifejlet.
Így is fejeztük be, újra csodálatos pillanatokat okozott nekem, levegőért kapkodva dőltem le.
Ő letisztogatott, majd egy percre a türelmemet kérte, amíg ő is megtisztogatta az arcát, amit előtte összekentünk. :)
Mire visszajött, addigra megnéztem, és szomorúan konstatáltam, hogy időnk végére ért.
Amíg felöltöztem, ő is felvett egy (másik) cuki ruhát, alakja ebben is tökéletes volt. Közben még beszélgettünk, és a változatosság kedvéért csókolóztunk egy kicsit, ahogy az ajtóban is, mikor elbúcsúztam tőle.
Azt hiszem, kicsit az időn is túlcsúsztunk.

Ahogy legutóbb is. Amit szeret, az minden.
Extrákról nem tudok, szerintem nincs is.
Amit nem szívesen tenne, azt nem is teszi meg.
De még nem találtam meg ezeket a korlátokat.

Találtam egy helyet, és valakit, ahol és akivel teljesen ki lehet kapcsolni a külvilágot - mégha csak rövid időre, akkor is.
Folyamatosan azt éreztem, hogy minden érzékszálával arra figyel, nekem jó legyen.
Bókolt, dícsért, fizikai és lelki örömszerzésre törekedett.
Már múltkor is nagyon jól éreztem magam, de ez még fokozható volt.
Nem az a kérdés, hogy visszamegyek-e hozzá, hanem az, hogy mikor.