A beszámolóit olvasva kaptam kedvet ahhoz, hogy felhívjam és meglátogassam. A telefont hamar felvette. Kedves hangon, de kicsit monotonon mondta el a lehetőségeket, aztán arról érdeklődött, mit szeretnék én. Pár perces beszélgetés után nevetve váltunk el abban megegyezve, hogy délután találkozunk. Megkaptam a címet is.

Parkolás szempontjából nem a legjobb környék, igazi szerencse kell, hogy a nem olcsó parkolási lehetőséggel egyáltalán élni tudjon az ember, azaz legyen hely. Én is két kört mentem, mire kicsit odébb le tudtam tenni az autót. Egy órás programra mentem, de természetesen biztos ami biztos alapon bő másfél órás parkolást vettem. Tömegközlekedés magában az utcában nincs, de a környéken 5 percre busz, villamos és metró is van.

Nem tudtam meg, milyen az ágyban a lány, mert a kapu elől hiába hívtam, nem vette fel a telefont. Elég sokszor próbáltam hívni, de nem sikerült elérnem. Aztán egyszer csak kaptam tőle egy üzenetet, később visszahív. Ezek után már nem volt értelme tovább maradnom. Séta vissza a kocsihoz és dolgom végezetlenül indultam tovább. Persze talán mondanom sem kell, hogy mostanáig nem kaptam visszahívást tőle, így nem tudom, miért lettem dobva.