Bár régóta ismerjük egymást, s mindig telefonon egyeztetünk, most kipróbáltam a VTR-t. Jól működött. Azért persze telefonon is beszéltünk. Biztos ami ziher... :)

Úgy másfél héttel eme randi előtt már találkoztunk, így a (nekem) újabb címét már ismertem. Rengeteg mindennel megközelíthető. Busszal, trolival, villamossal. Sőt, még vonattal is. A parkolás sem gond, még válogatni is lehet, hogy árnyékos, vagy napos helyen álljunk meg.

Új építésű ház, kellemes elemekkel. A lakás, amennyit láttam, szép, otthonos. A fürdőben minden van, mi szem, szájnak kell. A tettnek az ő helyszínén egy jó kis ágy van, nem tatami, ami elég derékkímélő. Persze vigyázni kell, nehogy leessünk, mikor másra figyelünk, de egyelőre nem estünk le egyszer sem. Nekem jobban tetszik, hogy ágy van.

Szerintem annyira gyönyörű, hogy az már művészet. Megindító. Világédes mosoly, izgalmas alkat, gyönyörű haj. De ami a szépsége mögött van, az a legjava. Tüneményes ember, humorral, kedvességgel, élettel tele. Nagyon jót lehet vele beszélgetni is, mi legalábbis rengeteget beszélgetünk. Már amikor nincs használatban a szám, ugye... ;)

Rólam van szó, így nyilván a masszázs fordítva történik. Azaz én masszírozom őt. Ez az esetek többségében egy sima simogatásnak felel meg, de most pl. tényleg megmasszíroztam, nem is röviden. Sőt. Így az első rész simijét a levezetés rovathoz sorolom most. Szóval a masszázsom a találkozó középső, és második felében volt. Nem kétszer volt, hanem ilyen hosszú volt. Nem vagyok egy nagy svédmasszőr, és azt vallom, hogy egy másik ember izmaiba belenyúlni, no ahhoz szaktudás kell, különben még fájdalmat, uram bocsá', kisebb sérülést is okozhat az ember. De most Maja megkért, hogy igaziból masszírozzam, s majd ő "vezeti" a kezem. Az általa adott krémet használtam, azt szereti. A lapockával kezdtük, az volt most a problémás. Nyomkodtam, ahogy mondta, ahol mondta, s azzal biztatott közben, hogy jól esik neki. Én meg szívesen tettem, amit kér. A lapocka után, lejjebb haladtam, hát, derék... A derekánál már elolvadtam. Végül is végigsimogattatta magát velem, mindenhol. A gyönyörű karcsú derekát érintve, nőtt a vérnyomásom. Aztán jött a popsija, majd a combjai, amiket imádok. Annyira szépek! Aztán vissza fel, és újra le. Nem tudom hány kört tettem meg így, de őrületesen jó élmény volt a testét érinteni. Volt, hogy a fejem a hátára téve simogattam, bocs, masszíroztam a derekát, popsiját, combjait. Mondtam is neki, hogy én ezt tuti nem fogom megunni, úgyhogy vagy ő állít le, vagy így megyünk az időnk végéig. Úgy volt, ez utóbbi lesz. Bár beszélgettünk közben, engem megbabonázott, ennek a gyönyörű (tudom, szóismétlés) nőnek a megérintése. S ne feledjük, ez a masszázs a program második része volt már... Kicsivel az idő vége előtt oldalra fordult, és kérdezett valamit. Hogy mit...?

Akkor időben ugorjunk kicsit vissza. Nyugalom, nem fogok az időben össze-vissza ugrálni, mint a Westworldben, csak a rovatok ebben a sorrendben vannak, ugye. Leheveredtünk az ágyra. Kértem, ne vegyen le semmit, bár nem volt sok minden rajta. Csak egy falat valami, ami egyszerre volt bugyi, melltartó, és egy kis ruhadarab a kettő közt. Pokoli jól állt neki, így azon át, néha az alá nyúlva simogattam. Meg beszéltem hozzá. ..és faltam a szemeimmel. Egy idő után lekértem róla eme ruhát, amelyben segítenem kellett. Ahogy a masnikat kioldottam, ezret ugrott a pulzusom. Finoman levette, és ott feküdt egy szál semmiben. Kicsit még simogattam. Nem is túl keveset, nem tudtam betelni az érintésével. De aztán átvette a szerepet a kezemtől a szám. A nyakától kezdve csókolgattam, annyira finoman, ahogy csak tudtam. Ittam az illatát. Csókoltam a nyakát, vállát, a jobb mellét előbb körben, majd lassan megközelítve a bimbót, azt is. Nyilván itt elidőztem, majd átmentem a balhoz is, meg ne sértődjön. :) Aztán a mellek közül lassan leindultam. Végig a hasán, köldökén, egész a vénuszdombig. ott kitértem az egyik combja felé, ami megőrjített. Majd a másik, ugyanannyira gyönyörű combján fel, túl a köldökén. Ott egy forróbb csók a hasára, és lassan vissza, de most már nem fordultam el a vénuszdombnál, hanem mentem lejjebb. Tudom, ez kicsit részletes, nem szokásom pedig. Végül a szemérem ajkak, a nagy, aztán a kicsi, és eközben, egy mozdulat közben, szabályosan a számnak tolta a csiklóját, egyértelmű jelzésként. Én akkor átöleltem a combjait, és megcsókoltam ott is. Sokáig, finoman. Az egész lány remegett, reszketett, közeledett, majd a combjait a füleimre szorítva, jajj Istenem, de milyen erősen, szépen elutazott a naplementébe. Gyönyörű volt.
Aztán jött a masszázs rész. És a kérdése? Én tényleg azt hittem azt fogja kérdezni, hogy megyek-e tisztálkodni indulás előtt. De nem. Csak ennyit kérdezett: 69? Levegőm elállt. Hát már hogy a fenébe ne! Akartam. Ahogy átvetette a combját felettem, majd' elszálltam. Rám ült, én pedig megtettem mindent, hogy megint eljusson, azaz most ellovagoljon a naplementébe. Ám közben ő sem hagyott békén. Mindet olyan érintést bevetett, amit elmondtam neki, mi a gyengém, és ő vissza is élt ezzel a tudással. Együtt remegtünk és énekeltünk. Tele szájjal... ;) De örömömre, ő előbb lejutott abba a naplementébe, ám pár perc múlva azért találkoztunk ott.

Egyrészt régen ismerjük egymást, ez nem téma, másrészt ott a bővebb info. Igyekszem minél diszkrétebben megoldani.

Kilépve újra a napfényre, csak vigyorogtam. Elsétáltam abban @@@ melegben a kocsihoz, de kit zavart a hőség most. Beültem, és eszembe jutott, van egy csokim, egy Snickers a táskámban, amit Majanak vett csokival együtt vettem. Amolyan energia bombának. Ahogy rágtam, arra gondoltam, lehet ennél jobb délutánom? Aligha. Elvarázsolt megint. Kicsit ismételni fogom magam a múltkori írásomból, de barátnőbb érzés vele, mint sok régi barátnőmmel volt. Jó élni, még ha sz@r is ez a világ...