A telefonos egyeztetés gyors és hatékony volt az itt alkalmazott "diszpécserszolgálat' segítségével. Gyors és személytelen! Steril precizitás... Sajnos sem mérnök, sem programozó nem vagyok, ezért ezt én mindig hidegnek érzem és némi ellentmondás is felsejlik a megrendelt szolgáltatás "humanizált" természetéhez képest. Sebaj, kit érdekel a "Helena telefonját hívtad" nevű hölgy, ha a küldetését teljesítve bevéste az általam kért időpontot a megfelelő helyre! Persze-persze hogyan is várhatnánk azt el, hogy "választottunk" bármely időpontban felkapja a telefont, ha épp úri (huncut) kedvünk épp úgy kívánja. A telefonhívásomkor Helenát kisegítő kolleganője mentségére csak az szolgálhat, hogy hangjának csengő szőkesége (vagy barnasága?) feledtette velem, hogy "diszpécsersége" közém és Helena közé furakodott! :-)
Megközelítés:
A megbeszélt időpont közeledtével autóba pattantam és a budapesti közlekedésszervezés minden erőfeszítése ellenére néhány perc alatt oda is értem (valójában csak a szomszéd utcába kellett átgurulnom! :-). A parkolás még az odajutásnál is simábban ment...volna, ha "randim" közeledtével fokozódó izgatottságomban nem borítom fel az útpadkán, a hozzám hasonló "idióták" prédájának ott hagyott kismotort. Szerencsére ezt már csak akkor vettem észre, amikor a leparkolt autómtól a ház kapuja felé tartottam. A földönfekvő motor mellé érve konstatáltam is, hogy ezek a mai fiatalok milyen arcátlan lazasággal kezelik a járműveiket! Ebben a pillanatban a ház bejárata mellett nyíló kínai boltból lendületes léptekkel odaérkezett egy pirospozsgás fiatalember egy szép kék dobozzal a hátán, aki néhány keresetlen szóval érdeklődni kezdett édesanyám, valamint ideg és elmeállapotom felöl, majd explicite rákérdezett, hogy "mi a f*szért borítottam fel a "kenyérkereső" járművét! Egy rendkívűl frappáns "hűhajajabocsi" kombinációval próbáltam oldani a pillanat feszültségét reménykedve abban, hogy olcsón megúszom a dolgot. Akkorra már számomra is egyértelművé vált, hogy az addig "lendületes léptek"-nek vélt mozdulatok valójában futást lepleznek és a "pirospozsgás" arc sem az egészség jeleként értelmezendő. Átfutott az agyamon, hogy Helenára kenem az egészet, de az időnyomás és a ramaty fizikai állapotomra való tekintettel inkább feltettem a mentőkérdést: "mennyivel tehetném ezt jóvá?" Egy lyen elgondolkodtató kérdés hatására újdonsült motoros "barátom" arca iziben a piros egy sokkal biztatóbb árnyalatát vette föl és egy rendkívül megalapozott "adj egy ötöst és el van felejtve" választ adta. Úgy véltem, hogy ahelyett, hogy további részletek átgondolását javasolnám kékdobozos áldozatomnak jobb, ha rendezem a "számlát". A zsebemben lapuló masszázspénzből egy bankjegykiadó automata ügyességével (sőt ezt én mindenféle fura hang kiadása nélkül tettem) elővarázsoltam egy "ötezrest" és egy elegáns mozdulattal átadtam és tisztelettel megköszöntem a támogatás lehetőségét. Lassan a kaputelefonhoz hátráltam és bebocsájtásért esedeztem a hangszóróból csilingelő mennyei hanghoz...Helena volt! Szézám tárult és hirtelen azon kaptam magam, hogy egy rendkívül visszafogott liftezésbe kezdek. A visszafogottságra minden okom megvolt, hiszen csak egy "megállót" kellett menni. Nem is lyukasztottam jegyet...Szóval bliccelve mentem a mennyekbe, tettem pár lépést, nyílt az ajtó és szólt egy hang, hogy menjek be.
Helyszín:
Na most kérem szépen van ez a szalon, ami a szalonok legszalonabbika. Kétség nem férhet hozzá, hogy már a fogadó tér (egyes helyeken előszobának becézik) indusztriális szintre emeli a masszázs szolgáltatást. Patyolat tiszta, funkcionális és LCD TV-s. A fürdőszoba is tudja mindezt LCD TV nélkül! A TV helyett itt zuhanyzó található, talán nem véletlenül! A fürdőszobai kellékek közül a más helyeken megszokott szájvíz (ejtsd máuszvos, és nem helytelenül mauszvas) teljességgel hiányzik, ám a tusfürdőválaszték annál pazarabb. A zuhanyzás végeztével kísértésbe is estem, hogy valamelyik tusfürdővel öblítek szájat, hogy attraktívabbá tegyem magam Helena számára. Ezt a brilliáns ötletet aztán elvetettem, mert ekkor megértettem, hogy itt szándékoltan nincs ilyen segédeszköz. Az okokat ekként konstatáltam magamban (a konstatált szót a tusfürdők választékosságával összemérhető szókincsem demonstrálására vetettem be! :-)): itt vagy azért nincs szájvíz, mert csak és kizárólag makulátlan szájhigiéniával rendelkező tiktak cukorka törzsvásárlókat várnak vagy eme testnyílásomra csak a beszéd és/vagy légzés (a sóhajt is beleértve) céljából lesz szükség. Perfekt hónalj illattal és a szájvíz hiány generálta dilemmával léptem be a masszázsszobába, amely tükreivel, fényeivel és ropogós (kritikusabb vendégek recsegősnek is nevezhetnék) tatamijával a célnak tökéletesen megfelelőnek tűnt. Az illendőség kedvéért szórtam még egy kis szotyit a tatami felett lengedező kalitkába, majd Helena invitálására leheveredtem. Egy utolsó pillantást vetettem még a kalitkára és melegség járt át arra gondolva, hogy mennyivel jobb itt egy kalitka, mint mondjuk Damoklész kardja.
Hirdető külseje:
A következő sorokat azzal a meddő sóvársággal írom, mint ahogyan Juhász Gyula írta az Anna-verseket. Szegény Gyula bácsi nem tudta, hogy milyen volt múzsája szőkesége. Én tudom! Olyan, mint a dúskalászú, sárguló nyár. Azt sem tudta, hogy milyen volt a szeme kékje. Én tudom! Olyan, mint ősszel a kinyíló egek. Gőze sem volt arról, hogy milyen volt hangja selyme. Én tudom! ...mint ahogyan sóhajt a tavaszi rét.
Helena fogadáskori haute couture-je (egyszerű és elegáns magassarkú cipő + bőr miniszoknya + melltartó) , genetikai csúcsteljesítménynek számító teste (ezen a helyen kell kifejeznem tiszteletemet és gratulációmat Helena szüleinek) és a melltartó könyörtelen szorításával dacoló dús keblei sem tudták elvonni a figyelmem arról, ami mindezt megkoronázta: a mosolyáról!!!!!! Életem sok-sok-sok-sok-sok éve során a sorsom/szerencsém kegyelméből én már annyi mindent láttam, de ilyen mosolyt még SOHA! Nem gondolom, hogy túlzás lenne ezt a mosolyt a világörökség részévé nyilvánítani. Szégyelnivaló irígységgel gondolok mindazokra, akik ebből részesültek-részesülnek-részesülni fognak. Ha valóban igazi rajongója vagy a női nemnek (én mondjuk az igeneket is szeretem), akkor ez be fog vonulni nálad a női 'hall-of-fame'-be.
Masszázs:
Helena nem a vizilabda válogatott masszőreként töltötte eddigi éveit, bár nem hiszem, hogy túl sok kritika érte volna a fiúk részéről (talán neki sem jelentett volna ez különösebben gyomorforgató élményt). Ezt én egy fikarcnyit sem bántam! Életmódom közelebb áll Churchilléhez, mint Katus Attiláéhoz. Testi adottságaim és ezzel masszázs igényem is félúton van közöttük. Én teljességgel Helenára bíztam a dolgot. A tatamin elterülve feküdtem így Helena számára komoly kihívás lehetett a manőverezés körülöttem. A mozdulatok, érintések pontos rendjét, koreográfiáját ha megöltök sem tudom már felidézni. Csak egy kisebb csatát tudok megemlíteni, amikor visszautasítottam a felajánlott talpmasszázst! Pedig tényleg mindent megtett ez ügyben, hogy jobb belátásra térítsen. Nem tudott! :-)
Különösen jól esett azonban a fejmasszázs, amelyet más helyeken teljesen elhanyagolnak. Helena ujjai valóban csodákra képesek! A borzongást, meleg hullámok, azokat mély sóhajok tarkították. Valóban egyedülálló élményt kaptam Helenától! Ha Helena mozdulataira dagadó férfias vágyad engedi, akkor ezt ne hagyd ki!
Az idő előrehaladtával megérkezett a szobába Érosz is (legalább is hozzám!). Különös, hogy ez márjóval azelőtt megtörtént, hogy Helena megszabadult volna melltartójától. A masszázs alatt az érintések mellett a látvány is a "műsor" része, amelyet a falakat borító tükrök segítségével különösebb nyaktekerések nélkül is elénk tárul. Ami a szemem elé tárult az minden várakozásom felett volt. Egy tökéletes test harmónikus mozdulatait láthattam, amelyből csak egy dolog hiányzott: a közönségesség!!!!!
A fehérneműk lekerülése után a huncut kezek mellé falsorakozott Helena egész teste. A hátamon bemutatott performance már a legszélesebben értelmezett masszázs határait feszegette... Engem pedig duzzadó férfiasságom feszegetett. Ideje volt hát lapozni egyet a mai forgatókönyvben és átadni a teret Érosznak, hamár bejö tt a szobába!
Kényeztetés:
Végre szemtől szembe kerültem Helenával. Ő pedig velem. Végre itt volt az alkalom, hogy a vizuális és élmény full kontakttá váljon. A legrafináltabb és legsikamlósabb manővereim ezúttal csak arra adtak lehetőséget, hogy Helena dús kebleire és nyakára néhány ismerkedő puszit leheljek. Az ajkai mosolya védelmébe vonultak és elérhetetlenné váltak a számomra. Ekkor értettem meg, hogy miért nincs szájvíz a fürdőszobában. Huncut kezei férfiasságomat becézgették és látszólag minden a legjobb úton haladt a beteljesedés felé. Azonban az "életreszóló randevú a világ legszebb mosolyával" illúzió hirtelen fakulni, kezdeti lelkesedésem pedig apadni kezdett. A szemem sarkából megláttam magunkat a tükörben, ahogy az általam ismert talán legvonzóbb nő egy elhízott, őszülő férfi ölében "szorgoskodik" és Érosz eltűnt a szobából. Magamhoz öleltem, hogy kezeivel ne tudja folytatni a kényeztetést. Az önsajnálat hulláma elöntött! Hogyan is gondolhattam, hogy egy ilyen "pretty woman"-ra mint férfi hathatok. Nyakig ülök az átlagban testileg és szellemileg még ahhoz is, hogy minimálisan hihető illúzióvá duzzadjon ez a péntek délutáni élmény.
Szerenécsére az időnk is a vége felé járt. Rebegtem annyit, hogy most inkább felöltöznék....
Elszámolás:
A telefonban említett csokrot a szeanszot követően helyeztem a szobában taláható komódra. A kapott élményhez mérten igazán szolid az ellentételezés. Noha az erotikus rész a testem dacossága miatt nem jutott el a beteljesedésig az addig vezető út varázslatos volt!!!! Szegényebb lennék, ha nem akadok össze Helenával.
Összkép:
Amint azt a fenti narratívából kiderül a számotokra igazi "öregje" vagyok ennek a "masszázs"-ként eufeminizált erotikus kalandozásnak. Az évek során nagyszerű hölgyek ajándékoztak meg fantasztkus élményekkel, amelyekért hálával tartozom nekik. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy egy ilyen beszámoló formájában ezt megosszam veletek. Helena ajándéka azonban kiemelkedik mind közül. Olyan ajándék, amely csak a kiválasztottaknak jut... Remélem, hogy lesz még rá alkalom, hogy kinyiljon az ajtó és bemenjek a mennyekbe.
